Dicsőségfal / Sinkovits Dániel

Sinkovits Dániel



2002-2003 környékén, általános iskola második osztályában kezdtem el kosárlabdaedzésekre járni az Ifjú Sólymok csapatába, de bátyámmal és a barátokkal már korábban is rendszeresen kosaraztam. Első edzőim Döbörhegyiné Hajnal Edit és Váradiné Szarka Ildikó voltak, akikkel kezdetben a Zrínyiben és a Nagy Lajosban voltak az edzéseink, eleinte 4-szer, majd 5-ször egy héten. Az edzések első perceiben a "bőr Molten" lasztikért folyt a verseny, utána a büntető-kieső megnyeréséért, majd a nyújtó és erősítő feladatok levezényléséért. A bemelegítés után ügyességfejlesztő feladatokat végeztünk, és ezek által játékosan megtanultuk a kosárlabda alapjait, először három, majd több ember kapcsolatát. Az országos versenyeken rendre 8-ba jutottunk, és saját korosztályunkban ('94) sorra a harmadikok lettünk (kenguru, gyerek és serdülő korosztályban is).

 

A gimnáziumi évek kezdetével Váradi Attila vette át a csapatot. Az edzések átkerültek a Sugár útra. Megismerkedtünk a futó játék alapjaival, amely kisebb nagyobb módosításokkal ma is a játék alapját képezi a szombathelyi utánpótlásban. A közösen felnőtt kisember trióhoz (Váradi Benedek, Simon Kristóf és jómagam) csatlakoztak tehetséges magas srácok is, akik segítségével úgy éreztük egyre közelebb lehet a bajnoki cím. Sajnos ebben az évben még maradt a bronz, de a következőben már egy megnyert ezüstnek örülhettünk az egy évvel idősebb, és papíron jóval erősebb Nyíregyháza elleni, idegenben 2 ponttal elveszített döntő után. Az ezt követő évben veretlenül lettünk bajnokok, és a címünket egy évvel később, szintén veretlenül őriztük meg. Ráadásul 18-19 éves srácokként megnyertük az U23-as bajnokságot is. Ebben az évben – az érettségi évében – tavasz környékén Váradi Attila behívott az U20-as válogatott tág keretébe. Óriási megtiszteltetés volt ez számomra, hiszen fiatalnak számítottam a korosztályban. Kiderült, hogy felvettek a Semmelweis Egyetemre, így innentől egész nyáron csak a kosárlabdára tudtam koncentrálni. A Szombathelyen és Körmenden történő felkészülés életem legszebb és legboldogabb időszaka volt. A romániai B-divíziós Európa Bajnokságon bronzérmesek lettünk, és ezáltal kiharcoltuk a feljutást az A-divízióba. A következő évben is bekerültem a válogatott keretébe, igaz, ebben az évben már nem én voltam az első számú irányító, mert a fogorvosi mellett – minden igyekezetem ellenére – nem tudtam eleget edzeni. Az Európa Bajnokságon lejátszott 9 mérkőzésből hiába nyertünk hármat, sajnos mégis visszaestünk a B-divízióba.

Két Budapesti Honvédban (NBI/b) eltöltött év után jelenleg a TFSE csapatában vezetek le. A diploma megszerzése után szeretnék visszatérni Szombethelyre.

 




« Vissza az előző oldalra!

Szombathelyi Ifjú Sólymok Kosárlabda Sportegyesület - Magyar